A tanfolyamról a résztvevő szemével

Kipróbáltuk a Chi futás tanfolyamot 

 
Ferenczi Anita
Ferenczi Anita
2021/02/19
 
Színtiszta futótechnika 6 órában a hatékonyabb, gazdaságosabb, sérülésmentes és szép futásért. 
 

 

 

Chi futás

Éppen a Profi edzésterv – Hol kaphatok segítséget? cikkünk anyaggyűjtő fázisában voltam, amikor a neten elszántan szörfözgetve a találatok közt felbukkant a Chi Running Hungary – fussjobban.hu - oldala. Egy gyors csekkolás során kiderült, hogy itt nem találok majd a készülő cikkhez kapcsolódó edzéstervezés-szolgáltatást, de ettől függetlenül tovább böngésztem, és az első körben olvasottak rögtön felkeltették a kíváncsiságom. Felírtam magamnak a témaötletet: chi futás!!!!

A Chi futás azoknak szól, akik...

- újra és újra lesérülnek

- egy korábbi sérülés miatt félnek az újrakezdéstől 

- most kezdenek el futni, és nem tudják, hogyan tegyék meg az első lépéseket 

- szeretnének jobban, hatékonyabban, kevesebb energiával, gyorsabban, fájdalom nélkül futni

- nem fejlődnek olyan tempóban, ahogy szeretnének 

- nem érik el a kívánt eredményeket

- satöbbi, ésatöbbi, stb...

És hát a futótársadalom jó része beleillik a fenti halmazok valamelyikébe. Nem is véletlen, hogy a futó fórumok, futással kapcsolatos oldalak rendszeresen szót ejtenek a sportsérülésekről, rehabilitációról, sérülések elkerülésének lehetséges módszereiről, vagy arról, hogy hogyan készüljünk fel egy versenyre, hogyan alapozzunk télen, hogyan fussunk emelkedőn, terepen, sötétben vagy ultra távokon.

Kipróbáltuk a Chi futás tanfolyamot -1
Színtiszta futótechnika
Forrás: facebook.com/chirunninghungary

Chi Running alaptanfolyam

A weboldal rövid áttekintése bőven elég löketet adott ahhoz, hogy a Tanfolyamok menüpontra kattintva pár lépéssel bejelentkezzek egy egész napos Chi Running alaptanfolyamra, ahol - az ígéret szerint - egy rakás elméleti és gyakorlati feladat révén megismerkedhetek magával a chi futással és annak alapelveivel.

A tanfolyam ára első blikkre kicsit borsos (29 900 ft), de ha jobban belegondol az ember, mennyi pénzt költ el futócipőre, - ruhákra, kütyükre, verseny-nevezésekre, regeneráló krémekre és akár egy sérülés után a gyógytornászra vagy mozgásterapeutára, ez igen elenyésző összeg. Aki kevesebbért szeretné mindezt megkaparintani, és most azonnal nekiállna kutatni hasonló tanfolyamok után, annak szólunk, hogy ne tegye. A tanfolyamot az ország egyetlen, nemzetközileg akkreditált Chi Running oktatója, Malatinszky Szofiafutó, triatlonista, egykori díjugrató tartja, aki maga is számtalan lovasbaleset miatti törésől és szakadásból, valamint félreterhelésből adódó fáradásos combnyak-törés miatt kezdett futótechnikája finomításába. Így jutott el végül a Chi futáshoz, valamint a duplatávú Ironman világbajnoki címhez is.

Színtiszta  futótechnika

A budapesti tornateremben zajló 6 órás tanfolyam rövid bemutatkozással kezdődött, ahol kiderült, hogy a legtöbben gyorsabban, könnyedebben és szebben szeretnének futni, mások félmaratonra készülnek, vagy éppen egy sérülés miatt lassultak be, és szeretnék kíméletesen, sérülésmentesen folytatni futókarrierjüket. A bemutatkozás után Szofi összefoglalta, hogy milyen témákban fogunk gyakorlatokat végezni, eközben az is kiderült, mitől chi futás a chi futás, és azt is megtudtuk, melyek a chi futás ún. formafókuszai, melyekre az egész módszer épül. Ráadásul mindezt némi fascia-szemlélettel kiegészítve.

Mi az a Chi futás?

Nem más, mint egy futótechnika és az ehhez kapcsolódó módszertan, melynek célja az energiatakarékos és sérülésmentes futás. Egy olyan futás, ami az – erőfutással ellentétben - anatómia, a fizika és a természet törvényeit, valamint a testre ható erőket használja fel.
Kipróbáltuk a Chi futás tanfolyamot -2
Chi futás
Forrás: facebook.com/chirunninghungary

Abból az egyszerű fizikai tényből indul ki, miszerint futás közben két erő befolyásolja a mozgásunkat, az egyik a gravitáció lefelé húzó ereje, a másik pedig a szembejövő út ránk ható ereje. A Chi futásban az tanulható meg, hogyan lehet ezzel a két erővel együttműködni, hogyan lehet velük „szövetséget” kötve erőfeszítésmentesen, könnyedebben, szebben, sérülésmentesen futni. Nagyjából úgy, ahogy még kisgyerekként futkároztunk a játszótéren, amikor még senki sem mondta meg, hogyan, milyen cipőben, milyen karmozgással kell mozognunk.

Ez a Danny Dreyer amerikai ultrafutó által 1999-re kifejlesztett módszer megtanít arra, hogyan lehet a futó a saját testének az ura és egyben a saját legjobb edzője is azáltal, hogy a futáshoz a lehető legoptimálisabb körülményeket biztosítja, és hagyja, hogy a mozgás során az életenergia - a chi - átjárja a testét. A chi futás alapelve a taichi egyik fő elvével azonos, ez pedig a ’vattába csomagolt acéltű’ elve, ami a test valamennyi mozgásának alapja. A chi futásban a hangsúly a központból indított futás megtanulásán van, és minél jobban sikerül ezt elsajátítani, futásunk annál kevésbé függ a lábainktól. 

Kipróbáltuk a Chi futás tanfolyamot -4
Vattába csomagolt acéltű
Forrás: facebook.com/chirunninghungary
A tanfolyam lépésről-lépésre rávezet, hogyan legyél te is egy vattába csomagolt acéltű...

#1 Testtartás

A tanfolyam első része a helyes pozíció, azaz a helyes testtartás beállításáról, gyakorlásáról szólt. Ez az a rész, ahol a megérezhető az a bizonyos „acéltű” stabilitású core, ami az egész futómozgás középpontját (súlypontját) adja, és amihez képest a mozgó részek – karok, lábak, vállak medence – a vatta könnyedségével, lágyan mozognak.

#2 Dőlés 

Megtanultuk és konkrét gyakorlati feladatok során kipróbáltuk a bokából történő dőlést, ami nem más a Chi futáson belül, mint a gázpedál, hiszen ennek mértéke határozza meg a gravitáció hatásfokát, ezáltal a futásunk tempóját is. Röviden: nagyobb dőlésnél gyorsabbak, kisebbnél lassabbak leszünk.

#3 Alsótest 

Számomra - sarokra érkező és lábszárat, Achilles-t nem kímélő futóként - a legnehezebb rész a lábak „kikapcsolása”, és a teljesen passzív lábszárral, enyhe sarokemeléssel és a láb hátralendítésével való futás gyakorlása volt. További extra nehézséget jelentett a sarok helyett a talpközépre való érkezés, ami a Chi futásnak szintén íratlan szabálya.

#4 Medencefordítás 

Gyakoroltuk, hogyan hagyhatjuk szabadon, de vízszintes helyzetben hátrafelé fordulni a medencét, ezáltal hogyan engedhetjük a medencével együtt szabadon, hátra lengeni a lábat, anélkül, hogy túlzott terhelést kapnának az ízületek, inak, szalagok.

#5 Karmunka 

Egy igencsak mostohagyerekként kezelt témával is foglalkoztunk, ez pedig a kar, váll témája. Gyakoroltuk, hogyan lazítsuk ezt a futás közben ingaként működő testtájat, merre és meddig lendítsük az erőfeszítésmentes futás érdekében, milyen szögben hajlítsuk a könyököt, hogyan tartsuk a kézfejet.

#6 Sebességfokozatok, ritmus, lépéshossz 

A tanfolyam utolsó etapjában kiderült, hogy a Chi futás szerint minden futó négysebességes. Ami az első három sebességnél nem igazán változik, az a lépésszám, amivel a láb a földet éri. Ez pedig testmagasságtól függően változik, nagy általánosságban 170-180 lépés/percben határozható meg. Konkrét gyakorlatok során is megtapasztaltuk, hogy ugyanannyi lépésszámnál úgy lehet gyorsítani, ha növeljük a lépéshosszt és még több dőlést adunk a futásba. Itt, a lépésszám beállításánál jött a képbe a metronóm is. Azóta én már be is szereztem egy ruhára (eredetileg kottára) csíptethető verziót, amivel az egyenletes ütemben/lépésszámmal történő futást gyakorlom.

Kipróbáltuk a Chi futás tanfolyamot -5
Malatinszky Szofia
Forrás: facebook.com/chirunninghungary

Chi futás a gyakorlatban

Miután a fentiek összálltak chi gyaloglássá, majd futássá, jöhetett a szembesülés a valósággal.  Szofi egyenként levideózta a futásainkat, amiket közösen végig is néztünk, és közben elemeztük a látottakat. A normál és lassított képkockákból kiderült, kinél mit kell még javítani (karlengetés, púpos hát, pucsítás, sarkazás, felhúzott váll, merev karok, ökölbe szorított kéz, stb.) és az is, mi lett szép/szebb a futásban.

Hogyan leszek én igazi Chi futó?

Fontos tudnod, hogy az egynapos tanfolyammal a hátad mögött még nem leszel profi chi futó. A futásra is igaz - mint minden más tevékenységre, amiben jobb, szebb, hatékonyabb, gyorsabb stb. szeretnél lenni, amiben szeretnéd átélni a flow élményt -, hogy gyakorlással fejleszthető, finomítható, betartva a fokozatosság elvét, és figyelve a megérezve a test igényeit. Ám ezen felül a tanfolyam ad egy nagy adag motivációt, inspirációt is ahhoz, hogy életed előtted álló futólépéseit sérülésmentesen, gazdaságosan és örömmel tedd meg.

Akik az alaptanfolyamot elvégzik, lehetőségük van későbbiekben rendszeresen eljárni edzésekre, és akár haladó tanfolyamon is tovább mélyíthetik az itt megszerzett tudást. Ezen kívül pedig ott van a könyvesboltok polcain Danny Dreyer magyarul is megjelent Chi Futás című könyve, ami további gyakorlati tippeket ad a chi futás elsajátításához, gyakorlásához. A könyvet kiegészítő olvasmányként én is ajánlom, és magam is olvastam. De csak ebből - magamtól - nem állnék neki; sokkal hatékonyabb a személyes jelenlétű tanfolyam, mert kell, hogy már az elejétől fogva helyesen értelmezzük és sajátítsuk el az alaplépéseket, és legyen valaki, aki azonnal kijavítja a hibákat, mielőtt azok rögzülnének. 

Kipróbáltuk a Chi futás tanfolyamot -3
Chi futás
Forrás: facebook.com/chirunninghungary

Kinek ajánljuk?

A tanfolyamot ajánlom azoknak, akik utoljára tesiórán futottak, és most rájöttek, hogy szeretnének komolyabban foglalkozni ezzel a csodás, az emberi test számára természetes testmozgással, de nem tudják, hogyan tegyék meg az első lépéseket. Azoknak is hasznos lesz ez a pár óra, akik szeretnének úgy futni, mint az instán szökellő „gazella-futók”. És nem hiúságból, hanem azért, mert a szép futás nagyjából egyet jelent az anatómiailag helyes, egészséges és sérülésmentes, könnyed és gazdaságos futással.

Továbbá ajánlom azoknak, akik rendszeresen futnak, de futókarrierjükből kimaradtak a futósulik, futótechnikai edzések, továbbá átaludták a bioszóráknak a mozgás szervrendszeréről, valamint a fizikaórák gravitációról szóló részeit. És azoknak is hasznos lehet a tanfolyam, akiknek nem egy kész, kipipált projekt egy-egy futás, hanem egy mindig csiszolható, finom hangolható és örömteli gyakorlás.  

 

...mert vannak a kicsik is. Szerencsére! :)

Adott két szőke, kékszemű kisfiú. Mindkettő kilenc éves. Nem testvérek, nem osztálytársak. Eredetileg az egyiknek az anyukája, a másiknak az apukája futott nálam- így történt az, hogy most már a gyerekek is ezt teszik.

 

Rajtuk kívül csak felnőtt futóim vannak, alapvetően azok közül, akik korábban ChiRunning tanfolyamot végeztek nálam.

 

Ez a két kis gézengúz mégis megér egy írást.

 

Az egyikük egy elég zárkózott, csöndes, kicsit nehezen oldódó, koraérett gyerek, akiben minden edzésen, minden résztáv előtt újra és újra meg kell erősítenem, hogy igen, meg tudod csinálni a feladatot.

 

A másik egy nagyon érzékeny, nagyon huncut, mindig szeretetéhes kisember, akivel nagyon szelíden és észrevétlenül, de le kellett azt meccselni, hogy az edzést igyekezzen fegyelmezetten, odafigyelve megcsinálni. Mert ha jó napja volt, csinált mindent, ha rossz, akkor meg alig lehetett összeszedni.

 

Ez a két kisfiú végigedzette a telet a nulla fokban, a sötétben a pályán, felnőttek közt. Az egyikük tökegyedül, mert annyira kezdő volt még, hogy nem volt senki, akivel együtt tudott volna futni. A másikuk sokszor saját választásból egyedül, mert néha szívesebben és jobban fut így, hát belefért, hogy külön indítottam.

 

A futás egy kilencévesnek eleve monoton, és nekik nem volt lehetőségük a csapattásakkal bandázni, hiszen a ’csapattársak’ 25-50 éves felnőttek, ami azért nem ugyanaz.

 

Nézem, ahogy hétről hétre fejlődnek, és nem csak az eredményeik alapján.

 

Büszke vagyok rájuk, ahogy felnőttek a feladathoz- már nem kell a szájukba rágni mindent, mert rutinná vált.

 

Az elején még minden edzés végén akartak futni egy nagyon gyors 400-at. Ami persze mindig sokkal-sokkal erősebb lett, mint amit előtte egész edzésen futottak.

 

Mostanra megértették, hogy az edzés az nem az utolsó egy körről szól. Megértették azt is, hogy nem minden edzésen kell kihajtani magukból a maximumot. Hogy a bemelegítés és a levezetés fontos, és az is, hogy hogyan történik. Hogy a pihenők nem véletlenül adott hosszúságúak.

 

Az egyikük a pihenőkben már szó nélkül teríti magára a kabátját, a másik pedig iszik két kortyot- ahogy megbeszéltük, mert ezek voltak a gyenge pontok.

 

Kettőjük közt nagyon nagy még a tempókülönbség, de ha tehetik, együtt melegítenek, együtt vezetnek le- és ezt nagyon rendesen csinálják, mert tudják, hogy csak így van engedélyezve a hógolyózás a munka végén.

 

Az egyikük már nem akar mindenkivel versenyezni, mint az elején. Vérprofin zárja ki a külvilágot, és futja a kért tempót olyan tempóérzékkel, amire egyszerűen születni kell.

 

A másikuk is tanulja már, hogy mennyi van benne, kezdi elhinni, hogy végig fogja tudni csinálni az edzést, fölösleges agyontartalékolnia. Már van kivel futnia, utolérte a kevésbé géppuska lábú felnőtteket. Sok munkája van benne.

 

A tegnapi edzés végén az egyikük 800-akat futott, amiből csak a második kört kértem tőle erősre, a másikuk pedig erős 400-akat, hosszú pihenővel.

 

Ami ekkor történt, az egy olyan igazán szép, és megdöbbentően érett dolog volt, hogy tulajdonképpen ekkor gondoltam arra, hogy írok róluk pár sort.

 

Az egyik résztávnál úgy alakult, hogy egyszerre indultak. Mondtam az egyiknek, hogy neki kell elöl futnia, hiszen egy erős köre van. A kék szemek csészealj méretűre nyíltak, hogy már hogyan futna ő a másik előtt, hiszen sokkal lassabb. Megnyugtattam, hogy a kollégájának két köre van, és az elsőben nem fog száguldozni- de láttam, hogy nem győztem meg.

 

Indulás előtt még kapott egy igazán szívből jövő ’hajrá’-t a másiktól.

 

Az utolsó egyenesben a következőt látom:

 

Fut elöl papírforma szerint az egyik szőke hercegem, és abban a futásban minden ereje benne volt- és fut mögötte a másik szöszkém. Nem mellette, nem a nyakán loholva, hanem pontosan annyira lemaradva tőle, hogy a kért köridőt hozza.

 

Akkor egyszerűen csak arra gondoltam, hogy te jó ég, micsoda érettségnek lehettem itt tanúja ebben az egy-két percben... Hogy ebből hány felnőtt tanulhatna.

 

Nagyon nagy út volt ez 4-5 hónap alatt. Nagyobb út, mint bármi, amit fizikálisan megtettek, pedig az sem kevés ilyen kevés edzéssel, ilyen rövid idő alatt.

 

Arra gondoltam, valami ilyesmiről kellene szólnia a sportnak ennyi idősen. Sose tartottam nekik kiselőadást fair playről, etikettről, semmiről. Ehhez ők maguktól nőttek föl, és nagyon remélem, hogy ilyenek is maradnak.

 

 

 

 

 

 

 

A motivációról

 

Motiváció a futásban

 

 

 

A futók alapvetően két véglet közt mozognak, ha a motiváció szempontjából nézzük:

 

Az egyik, aki nem fut ha hideg van, ha esik, ha korán van, ha késő, ha meleg van, ha szél van, ha picit köhög vagy épp beszakadt a körme. Ők időszakosan, hirtelen felindulásból- leginkább mikor 20 fok körül van a hőmérséklet, süt a nap, épp nincs semmi jobb elfoglaltságuk, és minden tökéletes- futócipőt húznak, és pár héten át viszonylagos rendszerességgel kimennek futni. Aztán épp mikor végre fejlődni kezdenének, csak befelhősödik vagy akár még esni is kezd, esetleg megnyomja a körmüket a cipő, és ott hónapokra ismét vége a lelkesedésnek.

 

A másik véglet a függő. Megy mínusz tizenötben meg plusz negyvenben is, fut sérülten (fájdalomcsillapító mindig van), lázasan, fut mindig és minden helyett. Nem annyira a minőség számít, csak a mennyiség. Kilométerfóbiában szenved, azt hiszi, ha időnként kevesebbet vagy mást futna, az a katasztrófával lenne egyenlő. A helyzet sokszor odáig fajul, hogy a futás az életében minden más rovására megy. A workaholic szó mintájára akár megalkotható lenne a ’runaholic’ is- ez is tud akkora addikció lenni, mint a drog vagy az alkohol.

 

Egyik sem jó, az eredményes hozzáállás valahol a kettő között van, és sokszor valóban nehéz meghozni az adott pillanatban jó döntést. A második egy komoly probléma, azzal most nem is foglalkoznék, inkább a kezdő és a rapszodikusan kedvet kapó futóknak szeretnék segíteni motivációt találni így a tél elején, ami sokaknak a legnehezebb időszak ahhoz, hogy futócipőt húzzanak és elinduljanak.

 

A futás endorfint termel, ez egy köztudott tény. Ezt az endorfinlöketet azonban hiba lenne az első pár alkalom után várni, mikor még villámgyorsan ólmossá válnak a lábak, nem jön az a fránya levegő, másnap pedig sokszor problémát jelent lemenni az emeletről. A rossz hír az, hogy az endorfin akkor jön, mikor ezen már átlendültünk, kialakult egy rendszeresség, és ha valami miatt ki kell hagyni futást, akkor hiányzik. Idáig el kell jutni. Ha ez megvan, akkor már könnyű dolgunk van, hogy ne akarjuk abbahagyni.

 

Sokan arra hivatkozva nem futnak télen, hogy állandóan megfáznak. Itt megint előjön ez a gonosz rendszeresség. Aki heti 3-4 alkalommal (legalább) kimegy futni a hidegbe, egy idő után át fog lendülni ezen, és többet nem lesz beteg. Persze nem mindegy, hogyan öltözünk föl, de szükségtelen ahhoz sínadrágot és pufajkát húzni futáshoz, hogy elkerüljük a megfázást- feltéve, hogy Magyarországon futunk, nem pedig a Vlagyivosztokon. Inkább azon van a hangsúly, hogy ne álljunk meg pl. telefonálni vagy bevásárolni futás végén a vizes ruháinkban, illetve hazaérve mielőbb szabaduljunk meg ezektől.

 

No de lássuk a motivációt.

 

Ha valaki csak azért kezd el futni (vagy bármi egyéb sporttevékenységet folytatni), mert le szeretne fogyni, az többnyire vakvágány. Abban az esetben nem az, ha menet közben elkezdi élvezni az edzést.  Egyetértek azzal, hogy az egyetlen tartósan eredményes diéta az, amit élethosszig tartani tudunk- valahogy így van ez a mozgással is. Ha kampányszerűen csináljuk, az eredmény is olyan lesz. A le-szeretnék-fogyni tehát egy ingatag motiváció.

 

Tűzz ki inkább egy célt. Persze ne a következő New York maratont, még mielőtt először körbefutottad volna a háztömböt. Valami reálisat, elérhetőt, időben beláthatót. Kérd hozzá szakember segítségét (nem mindenki szakember, aki annak vallja magát- ez a futásra különösen igaz). Nem csak azért, mert így biztonságosabban és eredményesebben edzhetsz. Azért is, mert ha csak ’magadnak’ futsz, sokkal könnyebb meggyőzni magad arról, hogy á olyan pocsék napom volt, inkább a kanapét választom, mint fölvállalni ezt az edződ előtt (aki az ötödik ilyen alkalom után talán azt mondja, hogy oké, de ő így nem tud veled együtt dolgozni, és leépít).

 

Fuss másokkal. Bármilyen fáradt vagy nyűgös vagy, ha a barátaid várnak a megbeszélt helyen, el fogsz indulni, hidd el. Ha edzésre jársz, oda is. Az együtt futás élmény. Ha könnyűt futtok, azért- mert lehet közben jókat dumálni, röhögni, sztorizni. Ha meg kemény edzésed van, akkor azért- mert nem fogod föladni, ha a többi is csinálja, mert átsegítitek egymást a holtpontokon, és mert mindig lesz valaki, aki pont csak egy kicsivel jobb nálad, és ha igazán odarakod magad, utolérheted.

 

Írj edzésnaplót. Nem kell egyből megvenni a legdrágább sportórát, sőt telefont se muszáj magaddal vinni, ha nem szereted. Persze, van már mindenre hatszáz applikáció, én mégis a mai napig egy határidő naplóba írom az edzéseimet. Oldschool, belátom, toll meg papír, de én olvasni is igazi könyvet vagy magazint szeretek. Jó dolog hónapokkal később visszalapozni, és azt látni, hogy nahát, fél éve ez egy nehéz edzés volt, ma meg simán futottam egy erősebbet.

 

Tudom, elcsépelt, de tartsd be a fokozatosságot. Ne akarj fél év alatt maratont futni, mert ez mindig megbosszulja magát. Ha most kezded, heti 3-4 futásnál semmiképp nem kell több. Az izmaid és a keringésed alkalmazkodik a leghamarabb, de az ízületeidnek sokkal több idő kell. Hatványozottan igaz, ha nincs mögötted sok év komolyabb sportmúlt. Hagyj időt a nyújtásra, a hengerezésre, a regenerációra. A kevesebb sokszor több. Most az a divat, hogy ma egy kör a háztömb körül, jövő héten 10km, egy hónap múlva félmaraton, három hónap múlva maraton, aztán ultra vagy terepultra vagy ironman, mindegy csak sok legyen. Ne ess bele ebbe. Nagy a nyomás, megy a boldogságverseny meg a lájkvadászat a facebookon- sokszor tényleg hiszem, hogy ha hirtelen megszűnne a social media, a futók fele sose futna többet- de jó esetben ez nem erről szól. Szóljon rólad, a te álmaidról, céljaidról, amiket az edződdel közösen tűztök ki, és akkor azt fogod kapni a futástól, amit szeretnél. Ahelyett, hogy folyamatosan túlterheléses sérülésekkel kínlódnál, tartsd be a lépcsőfokokat. Hidd el, lesz New York Marathon jövőre is meg 10 év múlva is.

 

Figyelj a testedre, a mozgásodra. Sokszor nehéz eldönteni, hogy amit érzel, az csak fáradtság, izomláz, vagy olyasmi, amiből baj lehet (esetleg már maga a baj). A fájdalom egy jelzés a testtől. Ha az első futásaid után izomlázad van, az értelemszerűen nem kiált orvosért. Sok kezdő futónak az első időkben fáj a térde- aztán ahogy megerősödik körülötte a comb izomzata, ez el is múlik. Ha azonban a fájdalom intenzív, éles, szúró, és pár nap alatt nem múlik, azzal foglalkozni kell. Manuálterapeuta, gyógytornász, masszőr, végső esetben orvos a megoldás, nem pedig a fájdalomcsillapító és a ráterhelés. Inkább hagyj ki pár napot, mint aztán heteket vagy hónapokat.

 

Végül, de nem utolsó sorban: utazz és fuss. Nincs már olyan pontja ennek a világnak, ahol ne találnál versenyt. Fuss a kedvenc városodban, kösd össze a versenyt egy hosszú hétvégével. Óriási élmény. Aztán vidd haza a finisher pólódat, amit akárhányszor fölveszel ezután futni, mindig emlékeztetni fog a kedves városodra és az ott teljesített versenyre.