Következő események
A ChiRunning egy olyan futótechnika és módszertan, amelynek célja az energiatakarékos és sérülésmentes futás.
Az anatómia, a fizika és a természet törvényeit, a testre ható erőket felhasználó futás. Danny Dreyer amerikai ultrafutó fejlesztette ki 1999-re. Az USA-ban nagyon népszerű, Nyugat-Európában is egyre többen ismerik, használják és tanítják ezt a technikát.
A ChiRunning könyv első kiadása 2004-ben jelent meg Amerikában, azóta több nyelvre lefordították. Azonban könyvből önmagában semmilyen mozgásformát nem lehet megtanulni.
Egyrészt, mert elolvasom, azt gondolom, hogy értem, elkezdem gyakorolni. És ki fogja kijavítani, ha nem jó, amit csinálok? Ki fog nekem válaszolni a kérdéseimre, ha nem azt érzem, nem azt tapasztalom, vagy nem világos az, amit leírtak? Az embernek van egy elképzelése arról, hogy néz ki az, amit csinál - legyen az bármi. Ha ezt visszanézi egy felvételen, az esetek nagy százalékában jön a rácsodálkozás, mert a látottak nagyon messze vannak az elképzelttől.
Másrészt ha valaki elolvassa a könyvet, nagy valószínűséggel nem áll meg ott, hogy minden egyes feladatot (ami még messze nem a futás) megcsináljon figyelmesen, hanem elolvassa, és leszűri magának a következőt: aha, dőlni kell, talpközépre landolni, és 180 körüli lépésszámot produkálni. Ennyi elég is az elméletből, elmegy lelkesen futni, és ezzel képletesen szólva máris fölépített egy háztetőt az üres levegőbe.
Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a szorgos könyvből gyakorlóknál sokszor rögződnek nehezen kijavítható, hibás mozgások.
Az anatómia, a fizika és a természet törvényeit, a testre ható erőket felhasználó futás. Danny Dreyer amerikai ultrafutó fejlesztette ki 1999-re. Az USA-ban nagyon népszerű, Nyugat-Európában is egyre többen ismerik, használják és tanítják ezt a technikát.
A ChiRunning könyv első kiadása 2004-ben jelent meg Amerikában, azóta több nyelvre lefordították. Azonban könyvből önmagában semmilyen mozgásformát nem lehet megtanulni.
Egyrészt, mert elolvasom, azt gondolom, hogy értem, elkezdem gyakorolni. És ki fogja kijavítani, ha nem jó, amit csinálok? Ki fog nekem válaszolni a kérdéseimre, ha nem azt érzem, nem azt tapasztalom, vagy nem világos az, amit leírtak? Az embernek van egy elképzelése arról, hogy néz ki az, amit csinál - legyen az bármi. Ha ezt visszanézi egy felvételen, az esetek nagy százalékában jön a rácsodálkozás, mert a látottak nagyon messze vannak az elképzelttől.
Másrészt ha valaki elolvassa a könyvet, nagy valószínűséggel nem áll meg ott, hogy minden egyes feladatot (ami még messze nem a futás) megcsináljon figyelmesen, hanem elolvassa, és leszűri magának a következőt: aha, dőlni kell, talpközépre landolni, és 180 körüli lépésszámot produkálni. Ennyi elég is az elméletből, elmegy lelkesen futni, és ezzel képletesen szólva máris fölépített egy háztetőt az üres levegőbe.
Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a szorgos könyvből gyakorlóknál sokszor rögződnek nehezen kijavítható, hibás mozgások.